„Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.”
/Bródy János/

Úgy vélem, fordítóként a fentiekhez hasonlóan érdemes viselkedni, közvetíteni és a világra tekinteni, hiszen a műfordítás lehetőséget nyújt arra, hogy átadjunk valamit egy másik kultúrának, és kapjunk is valamit tőle, amit saját értékrendszerünkbe építhetünk, gazdagodhatunk általa.
Érdeklődési területeim a pszichoanalízis, a félreértelmezett, berögzült női és férfi szerepek, mind a tradicionális, mind pedig a modern értelemben vett minták, maszkok. Szakdolgozatomban is hasonló témát feldolgozó drámával foglalkoztam, illetve hangsúlyos szerepet kapott még a műben a spiritualitás, mint gyakran önellentmondásba ütköző, ambivalens jelenség, amit szintén izgalmasnak találok.
Műfordítóként és olvasóként egyaránt azokat a műveket szeretem, amelyek társadalomkritikát fogalmaznak meg, valamint tabunak számító, gyakran szőnyeg alá söpört témákat dolgoznak fel, ezekkel szembesítenek minket. Azt hiszem, az ilyen típusú művek felé érdemes nyitni, hogy általuk lelkileg, szellemileg, szociálisan és spirituálisan egyaránt épüljünk, emelkedjünk.