Robin O'Wrightly
Robin O'WrightlySzerző

“Az írói nevem Robin O’Wrightly, de ez csak az egyik személyiségem. Azért választottam ezt az uniszex nevet, hogy egyrészt elkülönítsem a „civil” könyves éne(i)mtől (illusztrátor, lektor, korrektor, tördelőszerkesztő), másrészt, hogy objektíven, entitásomtól függetlenül szemlélhessék a műveimet, harmadrészt meg, mert imádom az álneveket.

Grafomániára predestináltattam reneszánsz ember apukám és billentyűmágus anyukám jóvoltából, és hat esztendős kiadói tevékenységem okán is.

Először olvasni kezdtem és abba beleszerettem, így rájöttem, ha írok, akkor mindig lesz mit olvasnom. 12 éves korom óta írok tudatosan, 2007-ben kezdtem írni újságoknak, blogoknak, kiadóknak is. 2011-ben írtam meg első regényem, 2017 óta eltökélten hivatásos szerzőként írok.

Műfajban mindenevő vagyok, regényeket, dialógusokat, jeleneteket, novellákat és néha verseket osztok meg. Étoszom, hogy minél több zsánerben és célcsoportnak írhassak, mert azt vallom, hogy mindannyian egy nagy étlap választéka vagyunk, ahol ugyanúgy keresik a gulyáslevest, mint a tiramisut, és szeretném, ha minden szinten, jó étvággyal fogyasztanák a munkáimat.

Túl vagyok számos könyvön, és előttem van tervben még egy rakás másik, nagyon remélem, még sokáig alkothatok. Ami jön, fogadom, ami megy, engedem.

Grafománságom oka: az írás számomra életmentő, túlélő terápia, hogy ne bolonduljak meg (jobban), és hogy fennmaradjon belőlem valami akkor is, ha már az unokáim is az Elíziumi Alkotótábor tagjai lesznek… Megszállott vagyok: bárhol, bármikor és bármire képes vagyok írni, ha hagynak.

A családom az első számú támogatóm: a gyerekeim és a férjem az ifjúsági sorozatom bétái, anyukám és a testvérem nagyon büszke rám. Apám, ha köztünk lenne, szintén örülne, de így az egekből, könnyekig hatva, néha esőt sír.

Az írást magát kedvelem az egész könyvalkotásban a legjobban. Aztán a rajzolást az írás mellé, ami inspirál. A legvégén pedig a borítótervezést és a tördelést; ezeket, ha tehetem, én készítem el. A korrektúrát ilyenkor kiadom, mert a saját hibáimra vakfoltos vagyok, lássa inkább szűz szem. Ami kevéssé az asztalom, az a marketing, de hát csinálni kell. Az olvasók a létükkel jutalmaznak meg.

Persze úgy nézek ki, mint aki ezer fokon pörög, de azért ez nincs így. Van írói válságom nekem is, az Egy mondat per nap-módszerrel gyógyítom. A legjobb írói tanács, amit valaha kaptam: „írj mindennap legalább egy mondatot!” Azért, mert bevált. A legrosszabb megjegyzés, amit kaptam: „tuti, hogy tőled nem olvasok el semmit”, de ezekkel nem foglalkozom. Aki nem olvas, az nem célcsoport, ennyi.

Az írás egy korszak, úgy néz ki, életfogytiglani. Ezért ezentúl szeretnék úgy haladni az írással, ahogy a legjobb, és célom kiadni a könyveimet, ismertté válni, pénzt is szerezni belőle, aztán apám életművét öregbíteni, boldoggá tenni a kölyköket, meg a szüleiket is. Úgy érzem, ennek egy része már megvalósult, szóval jöhet a gazdagság és a hírnév.”

Robin O’Wrightly könyvek