Sipos Gergő
Sipos Gergőszerző

Egyik levelében Newton ezt írta:

“Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam.”

Minden szavát magaménak érzem és pontosan tudom, hogy az én óriásaim ott sorakoznak az íróasztalom mögötti könyvespolcon. Ráadásul a legnagyobb egyetértésben, mert Platón ugyanolyan jól érzi magát Krúdy Gyula mellett, mint Galilei szorosan összesimulva Jo Nesbø-val. Néha azonban eltűnődöm azon, hogy vajon vannak-e, vagy lesznek-e olyanok, akik az én vállamon állnak?

Amikor írok, gyakran úgy érzem magam, mint az összezavarodott hős a közhelyes rajzfilmben, akinek a vállai fölött megjelenik az angyal és az ördög, hogy tanácsokkal lássák el. Az én történeteimen érezhető, hogy gyakran a régiség babonás hiedelemvilága viaskodik a tudományokkal. Azt pedig, hogy melyik volt a jó és melyik a gonosz, majd az olvasóim utólag eldöntik.

Harminc éve, öreganyám meséin és történetein nőttem fel egy olyan különleges faluban, ahol a vallás mellett akkor még élt a boszorkányokba vetett hit, a holtakat arccal napkelet felé temették el és mindenki bizonyos volt benne, hogy egykor kincsekkel megrakott kápolna süllyedt el valahol a falu határában, melynek harangja hét évente egyszer megszólal a föld alól.

Ma is itt élek, de úgy tűnik, hogy az a harang végleg elhallgatott. Számomra biztosan, mert amint megtanultam olvasni, leküzdhetetlen vágyat éreztem a világ felfedezése iránt. Hamar rájöttem, hogy a tudomány is van olyan izgalmas, mint a szárnyaló képzelgés.

Azt gondolom, ezért lettem tanár.

Van azonban valami, amihez különleges szerelem fűz. Ez a csillagászat. A legősibb és véleményem szerint legizgalmasabb tudomány mind közül, amely kiváló belépőt biztosít a természettudományok világába, így örömmel ismertetem meg vele az általam oktatott gyerekeket és felnőtteket. Mivel pedig az éjszakai égbolt látványa már a kezdetektől végigkísérte az emberiséget, így aligha találhattam egyéb tudományt, amelyben ennyire finoman fonódik össze a hiedelem és tényszerűség. Első regényem, a Szent Domonkos kertje, bár egy véres XIX. századi krimi, cselekményét mégis végigköveti ez a leheletfinom összefonódás.

A nevem Sipos Gergő, és amikor éppen nem írok, akkor élem a fiatal harmincas férfiak életét. Szeretem a napsütötte havas tájat, a kifinomult humorú embereket, a jó bort, a régi filmeket és a vihart.

Szeretem a munkámat, van egy ördögien rossz kutyám és egy csodálatos feleségem. Minden adott tehát, hogy elégedett legyek.

 

Könyvem,  a Novemberi Vihar ingyenes letölheted, ha ide kattintasz.